A lítium-ion akkumulátorok robbanási típusainak elemzése
Hagyjon üzenetet
Háromféle akkumulátorcella robbanás létezik: külső rövidzárlat, belső rövidzárlat és túltöltés. A külső itt a cella külsejét jelenti, beleértve az akkumulátorcsomag rossz belső szigetelése miatti rövidzárlatot.
Ha a cellán kívül rövidzárlat következik be, és az elektronikus alkatrész nem tudja levágni az áramkört, nagy hő keletkezik a cellában, ami az elektrolit egy részének elpárologtatását és az akkumulátor burkolatának kitágulását okozza. Amikor az akkumulátor belső hőmérséklete eléri a 135 fokot, a jó-minőségű membránpapír bezárja a pórusokat, leállítja vagy majdnem befejezi az elektrokémiai reakciót, az áramerősség éles, a hőmérséklet pedig lassan csökken, így elkerülhető a robbanás. Ha azonban a pórusok záródási sebessége túl gyenge, vagy a pórusok egyáltalán nem záródnak be, akkor az akkumulátor hőmérséklete tovább emelkedik, több elektrolit párolog el, végül az akkumulátor héja eltörik, vagy akár az akkumulátor hőmérséklete is megemelkedik, hogy az anyag megégjen és felrobbanjon. A belső rövidzárlatot elsősorban a membránon áthatoló réz és alumíniumfólia sorja, vagy a membránon áthatoló lítiumatom dendrites kristálya okozza. Ezek az apró tűszerű fémek mikro rövidzárlatot okoznak. Mivel a tű nagyon vékony és bizonyos ellenállásértékkel rendelkezik, az áramerősség nem feltétlenül nagy.
A gyártási folyamat során réz alumínium fólia sorja keletkezik. Megfigyelhető jelenség, hogy az akkumulátor túl gyors szivárgása, és legtöbbjüket a cellagyár vagy összeszerelő gyár ki tudja szűrni. Sőt, mivel a sorja kicsi, néha kiég, így az akkumulátor visszaáll a normál állapotba. Emiatt a sorja mikrozárlatából eredő robbanás valószínűsége nem magas. Ez az állítás abból is látszik, hogy az egyes cellagyárakban gyakran vannak rossz akkumulátorok, alacsony feszültséggel röviddel a töltés után, de kevés a robbanás, amit statisztikailag alátámaszt. Ezért a belső rövidzárlat okozta robbanást főként a túltöltés okozza. Mert a túltöltés után mindenhol tűszerű lítium fémkristályok vannak a pólusdarabon, mindenhol szúrási pontok vannak, és mindenhol mikrozárlatok lépnek fel. Ezért az akkumulátor hőmérséklete fokozatosan emelkedik, és végül a magas hőmérséklet elektrolitgázt okoz. Ebben az esetben, ha az anyag ég és felrobban a magas hőmérséklet miatt, vagy a héj először eltörik, ami levegő bejutását és heves oxidációját okozza a lítium fémmel, a robbanás véget ér.
A túltöltés okozta belső rövidzárlat okozta robbanás azonban nem feltétlenül a töltéskor következik be. Előfordulhat, hogy amikor az akkumulátor hőmérséklete nem elég magas ahhoz, hogy az anyag égjen, és a keletkező gáz nem elegendő az akkumulátor héjának feltöréséhez, a fogyasztó leállítja a töltést, és kiveszi a mobiltelefont az ajtón. Ekkor a számos mikrozárlat által termelt hő lassan növeli az akkumulátor hőmérsékletét. Egy idő után a robbanás megtörténik. A fogyasztók általános jellemzése, hogy amikor felveszik a mobiltelefont, nagyon forrónak találják, kidobáskor pedig felrobban.
A fenti robbanástípusok alapján a túltöltés megelőzésére, a külső rövidzárlat megelőzésére, a cella biztonságának javítására koncentrálhatunk. Közülük a túltöltés és a külső rövidzárlat elleni védelem az elektronikai védelemhez tartozik, amely nagyon szoros kapcsolatban áll az akkumulátorrendszer tervezésével és az akkumulátor összeszerelésével. Az akkumulátorcellák biztonságának javításának kulcsa a vegyi és mechanikai védelem, amely szorosan összefügg az akkumulátorcella gyártójával.






